A cégnél sok magyar van. Még a recepciós is magyar. Előttem egy magyar ül, aki mellett egy magyar ül, kettővel arrébb magyar és így tovább. Érzésem szerint mi vagyunk a legnagyobb etnikum az irodában - az angolokat is beleértve. Aztán jönnek a spanyolajkúak - igen multikultinak érezhetem magam, hogy mindenkivel az anyanyelvén beszélek, meg még hindiül is oda tudok dobni egy-két jó reggeltet meg köszönömöt, ugyanis az indiaiakat sem kell félteni, főleg az informatikusok közt.
Egyelőre élvezem az első hét könnyűségét, nulla felelősség, az elvárás kimerül abban, hogy megértem, mit kell majd csinálnom, amikor dolgozom majd. Ami egyébként érdekes is. A szabályzatok és az egyéni esetek olvasása olyasmi szájízt ad, mint a pletykálás. Ki mi csinál mennyiért, kijönnek a kis játékok: gyanúsan sok betegszabadság, majd átigazolás egy másik céghez (mert itt ezt is megadják ám, hogy melyik másik cég alkalmazza majd őket); felmondás, a felmondás visszavonása (a HR-esnek, akinek ezt végig kell csinálnia a rendszerben, kihullik a haja), havi 500 fontos fizetéskiegészítés, majd egy hónap után mégis felmondás (HR-es őrjöng), alkalmazott átigazol a Z, igen nagy céghez, a főnökét meg ugyanebben az időben lefokozzák. Hm-hm... - húzza fel a kis tanonc a szemöldökét, hogy ilyen is van. Ugyanígy érdekelnek a szabályzatok, hogy ki mire, miért jogosult vagy milyen szankciók vannak. Mondhatom, ezek az angolok laza egy népek. 5 munkanapot egyhuzamban otthon lehet maradni "betegszabadságon" orvosi igazolás nélkül, becsszóra, és egy évben összesen több mint 20 napot. Inni is lehet munkaidőben, a mérce csak annyi, hogy ne legyél részeg (ki állapítja ezt meg?). Még jó, hogy a bár még mindig két lépésre van. És tényleg: ott voltam ebédidőben, és több sört csapoltak, mint egy szombat délután, aztán ment mindenki vissza a felelősségteljes székébe.
Otthagytuk a vendégházat, most épp egy olaszokkal benépesített tízszobás lakásban vagyunk a Seven Sisters megállónál. Elég koli hangulat van, az itt lakók olasz 25 alattiak, akik hotelban dolgoznak, vagy más alkalmi munkákból élnek és zenélnek minden este. Valószínűleg hétfőn, ami munkaszüneti nap itt beköltözhetünk a lefoglalózott albérletbe. De addig munkahely, bankszámlaszám, rendőrségi stb. ellenőrzés folyik rólunk, hogy ki merjék adni nekünk a lakást. De ez nem a legfurább, amit az angolok csinálnak. Például nem kapok állandó belépőkártyát a céghez, hanem minden reggel külön kérnem kell, amíg egy biztonsági ember körbe nem vezet, hogy hol vannak a vészkijáratok... Van ennek értelme? Nincs. De cserébe egy hetet várhatok, hogy valaki körbevezessen, és bár a vészkijáratokat nem ismerem, minden nap külön igényelhetek napi belépőkártyát.
Búcsúzóul egy fénykép a mostani lakásról.
