A metróra lehet kapni feltöltőkártyát, amit minden utazáskor le kell húzni, hogy kinyíljanak a kapuk be- és kimenetkor is.
Tegnap, amikor jöttem volna vissza munkából, nem engedett be a kapu. Gyanús volt, hogy ilyen gyorsan lemerüljön, de úgy voltam vele, hogy biztos mivel most, hogy messzebb költöztük, más zónába esik a megálló, többe kerül a jegy. Elmentem feltölteni az automatához, de megint nem engedett be a kapu. Ekkor szóltam az ablakban ülő embernek, hogy valami elromlott. Kijött, közölte, hogy biztos nem kétszer érintettem a leolvasóhoz a kártyámat, így nem töltötte fel a pénzt rá (de a bakkártyáról sem húzta le). De ha már itt van, elmondja, hogy látja, reggel nem csipogtattam le a metrós kártyámat, ami miatt a rendszer automatikusan megbírságolt 7 fontra. "De hát akkor be sem tudtam volna jutni" - hápogtam, mire bement a kalitkájába, betette a metrós kártyámat a rendszerébe, és egy percen belül látta a reggeli kamerák felvételét, hogy bizony, meg volt bennem a szándék, hogy lehúzzam a kártyát, csak túl rövid ideig tartottam ott, így nem jött le róla a pénz, így visszaadta a bírság árát.
A metróút pedig olyan volt, mint valami filmben. Öten ültünk a kocsirészben, előttem két fekete, korombeli, tipikus utcagyerek ruhában, akcentussal, káromkodással beszéltek ki valami nőt; mellettük ugyancsak fekete lány, aki hangosan énekelte, a számot, amit épp a telefonján fülhallgatóval hallgatott; a másik oldalukon egy igen vonzó másik fekete fiú, fejhez simuló tincsekbe befont, rövid hajjal, a zajra mit sem téve aludt; mellettem pedig egy ötvenes fekete, öltönyös férfi bosszankodva újságot olvasott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.