Hétfőn végre beköltöztünk Az Albérletbe, ahol az elkövetkező évet tölteni fogjuk. A lakás csendes, modernizált, az iroda ablakából épp rálátok, és gyalog benn vagyok 15 perc alatt. Van egy nagyobb park ugyancsak 10 percre tőle, ahol nem laknak mókusok. (Ez igen is számít, mert Qq-t eléggé feltüzelik.)
Az irodában pedig benne vagyok a mélyvízben, azt sem tudom, mikor, hol kellene lennem.
Az egy dolog, hogy az egyik kollégám csak úgy érzi jól magát, ha faltól falig betáblázza a kalendáriumom, de emellett az utolsó pillanatban szokás megváltoztatni a megbeszélések időpontját, amire rátesz, hogy még nem voltam olyan megbeszélésen, ami pontosan kezdődött és ne nyúlt volna a kiszabott idő másfélszeresére. Ami miatt az utolsó pillanatban változik a következő megbeszélés ideje, ami nem kezdődik pontosan és így tovább... És ha valahogy az asztalomhoz keverednék, máris jön az engem betáblázni szerető kollégám, hogy elmondja, hogy most épp itt meg ott kellene lennem. Efelett elkezdtek feladatokat pakolni ram, amik már élesbe mennek és 48 órán belül meg kell oldanom őket, de ebédre sincs időm, csak úgy, ha elbújok és nem megyek el valamelyik megbeszélésre. Gondoltam rá, hogy hazahozom a laptopot, es itthon megcsinálom a feladatokat nagy nyugalmamban, mert azert még minden új, aztán mivel pénzzel játszom, elég lassú vagyok, amiíg minden ablakot végigolvasok es kitalálom, mit írjak es hova. Szóval haza akartam hozni, de jovő keddig nincs internetünk, csak az, ami a telefonomon.
Egy reszről jó, hogy felnőttként kezelnek, hogy minden stratégiai megbeszélésre odarángatnak (mintha bármit is hozzá tudnék szólni), meg hogy úgy gondolják, hogy egy-két rendszerfolyamat nem fogna ki rajtam, de másrészről kényelmesebb volt a tudat, hogy ha követem a leírást, tuti, hogy jól csinálom.
De egyébként a hibáktol sem ijednek meg úgy, mint a magyarok, főnöknek való jelentgetést (multis nyelven eszkalálást), mint olyant aljasnak, agresszívnek tartják és nem használjak - míg otthon elvárás és külön tréningen kellett ülnöm, ahol elmondták, hogy "de ezzel nem a személyt jelented, hanem a helyzetet, hogy túl sok dolga van, és a menedzsmentnek ezen segíteni kell". Akkor is szemét dolog volt mindig, és az is marad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.