A hétvégi pakolás közben végre elért az a kellemes kis érzés, amit legjobban szeretek ezekben az egyébként igen feszült napokban, amikor mivel minden végérvényesen le lesz zárva itt, és pukk, elvesztik a súlyukat, csak lebegnek gravitáció nélkül. Minden könnyű lesz és egy vállrándítással kezelhető. Az emberek kedvesek, hogy jó benyomást hagyjanak utoljára, és különben is, már nekik is mindegy bármiért perelni velem. Akármi történik is ezekben a napokban, az az életúton kívül történik, csak egy üres idő, mint a vonatozás. A vonatozást is ezért szeretem. A dolgok máris nosztalgikus megvilágítást kapnak, a feketébe öltözött, Nirvana pólós fiúk biztos, hogy sehol máshol nem léteznek már, ahogy a miniszoknyát sállal viselő lányok sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.