Ma kimondták azt a szót, amit senki nem akar hallani a munkahelyén: leépítés.
Hogy hányat, kit, mikor, mi alapján, még nem tudják, június közepén állnak elő majd kész tervvel, addig marad a várakozás. Nagy a kiadás, rossz az európai helyzet, mi nem termelünk közvetlen hasznot, így minket nyírnak meg. A főnököm meg persze, ahogy mindig, épp szabadságon van, így nem tudok vele beszélni, mik a terveik velem, de nem hiszem, hogy sokat tudna mondani. Jövő hónap elején azonban mindenképp elkezdek szétnézni a munkaerőpiacon, nem szeretném tétlenül várni ennek a végét. Addigra talán a főnököm is visszajön, és tisztábban látok.
Addig meg igyatok, hogy legyen munkám!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.