Na, A. szülei megjöttek, mint a háromkirályok ajándékokkal felpakolva, és a napi rutin megváltozott.
Reggel 7-kor éneklős imádkozásra ébredünk, fűszerek és gyertya szaga van a levegőben, a lakásban nincs hús, tojás vagy alkohol. Kedvesek az első pillanattól, igazából azért kellene sokat tennem, hogy ne szeressenek, mert ők elfogadni meg szeretni akarják a másikat.
De persze ez ugyanolyan nyomás, hiszen ki akarna csalódást okozni. Amikor csak ketten voltunk, simán belefért, hogy fél hétig nem volt kedvünk főzni meg takarítani, pizzát rendeltünk, hétvégén szedtük össze a szétdobált ruhákat, stb., most pedig minden reggelt takarítással kezdünk, munka után bevásárlás, főzés, mosogatás, még olyan dolgokat is csinálok, amiket előtte soha, mint például kivasalom az ingeim. Elég fárasztó, hogy nincs egy este sem, amikor csak üres fejjel bámulom a tévét, de majd le kell adnom a nagy háziasszonykodásból, mert novemberig úgysem fogom bírni.
(lentebb írtam a munkahelyzetről, a reklám miatt lehet, nem látszik)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.