-Hétfőn aztán felhívott, végre beszéltünk a fizetésről és a költözésem támogatásáról, arról, hogy akkor 29-én kezdek. Akinek a szerződésemet el kellene készítenie sajnos lebetegedett, de majd azt is küldik. Ha már nem dolgoznék ennél a cégnél, nem tudnám, hogy tényleg létezik és fizetni is szokott, már rég kifaroltam volna az egészből, annyira nem normális ez az egész.
Kedden Quiquét orvoshoz kellett vinni kontrollra, ezért otthonól dolgoztam. Erről előre kellett engedélyt kérnem, sőt, előző este írtam is a főnökömnek, hogy "ahogy megbeszéltük, holnap otthonról dolgozom". A munkatársaim szóltak, hogy a főnököm telefújja az emeletet azzal, hogy hol a fenében vagyok, miért nem mentem be dolgozni. Az nem jutott eszébe, hogy engem felhívjon, vagy legalább egy kattintással megnézze, hogy bent vagyok a rendszerben, esetleg elolvassa az e-mailjeit, hátha jött tőlem valami... De persze megint én voltam a hülye.
Csütörtökön reggel, mielőtt elmentem volna az egész napos tréningre, a főnököm magához hívatott. Közölte, hogy nem enged el 29-ével, mert még mindig nincs szerződésem. Arra a dátumra egy hónapra fog elengedni, amikor kezemben lesz a szerződés aláírva, és ezzel máris megkeresi a magyar HR-t és jövőbeli főnököm. Ezzel mentem a tréningre, ahol persze folyamatosan csak szívtam fel magam. A szünetben lementem, mit írtak ezek, de nem tettek bele a levelezésbe, engem, akinek az életéről van szó. Következő szünetre már jött egy meghívó egy telekonferenciáról, de még mindig semmi konkrétum. A feszültség fokozódott, lementem a HR-re, megkérdezni a magyar HR-est, akit bevettek, hogy legalább tudjam, mire számíthatok. Megkértem, hogy mondja el, melyik félnek mi az álláspontja, mekkora rugalmasságot mutatnak és mik a lehetőségeim. Megkérdezte, miért nem a főnökömet kérdezem meg erről, mire mondtam, hogy vele már eléggé sérült a bizalom, és szeretném tisztán látni a helyzetemet. Elmondta, hogy mindkettő köti az ebet a karóhoz, a jövőbeli főnököm, hogy 29-én kezdjek, a jelenlegi, hogy ne, én gondoljam át, mit akarok, aztán ahhoz tartsam magam. Megfontoltam, hogy talán jobb is lesz, ha nem két hetem lesz a teljes költözésre meg lakáskeresésre, meglátom, ők mit mondanak a konferencián, és majd ellavírozok. Főnököm behívott egy szobába a konferenciára, de nem tárcsázott. Helyette inkább leüvöltött, hogy mit jelentgetem én őt a HR-en, és hogy így hátba támadtam, menjek is amerre látok. Ezzel felhívta a jövőbeli főnököm, és mindenbe beleegyezett. Pénteken lementem a HR-re, hogy mi volt ez az egész, erre a liba mondja, hogy ó, hát ő csak az én érdekeimet védte, mert "biznisz riszket" látott abban, hogy nem tudok a főnökömmel beszélni. Átadtam jókívánságaimat, amiért ilyen jól megsegített, majd átestem azon is, hogy a nagyfőnök behívott, hogy "ne keltsem a feszültséget". Hát egy jól működő világban az információt szarkavarásból kiszivárogtató HR-est kirúgni szokták, de hát legyen így.
Győzöm a harcot bús haraggal. 26-án megyek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.